Előítéletek, sztereotípiák és diszkrimináció

A sztereotípiák és előítéletek jelensége mindenkit érint, nem csak a különösen zárkózott embereket. Az ilyen típusú előítéletek vagy érzékelésünk torzítása minden emberre jellemző. Nem lehet azonban ok arra, hogy diszkrimináljunk, és szegregációt és kirekesztést hozzunk létre a társadalomban. A sztereotípiák, az előítéletek és a megkülönböztetés komoly hatással vannak másokra; nemcsak azt befolyásolják, hogy a felnőttek vagy a gyerekek hogyan bánnak egymással, hanem azt is, hogy a gyerekek mennyire lesznek sikeresek az iskolában.

A sztereotípia az egyén saját elképzeléseinek, asszociációinak és elvárásainak rávetítése egy csoportra vagy a csoport egy-egy tagjára. Egy személyt a csoporttagsága alapján ítélnek meg, ami lehet pozitív vagy negatív. A sztereotípiák egyfajta gondolkodásmódot jelentenek, amely megkönnyíti a világ összetettségének kezelését (Fiske, 2010).

Előítéletről akkor beszélünk, ha egy személyre adott érzelmi reakciónk kizárólag

az adott személy társadalmi/kulturális csoportja iránti érzéseinket alapul. Az egyén akkor viselkedik előítéletes módon, ha egy másik egyénnel vagy csoporttal szemben érzelmi reakciót mutat, amely az egyénről vagy csoportról alkotott előítéleteken alapul (Fiske, 2010).

 Honnan származnak a sztereotípiák és az előítéletek?

Érdekes, hogy a másokkal szembeni negatív előítélethez vezető elképzelések és attitűdök nem feltétlenül jelentenek rossz szándékot; ehelyett ezek az észlelési és gondolkodási folyamataink automatizmusainak, valamint a hovatartozás és az önérvényesítés alapvető társadalmi motívumainak következményei. A sztereotípiák az általánosítási és osztályozási képességünkkel kapcsolatos sémák, mindkettő fontos készség a kognitív fejlődésünkben (pl. képesek vagyunk megkülönböztetni a jó gyümölcsöt a mérgezőtől). Továbbá a társadalmi csoportokhoz való tartozás minden ember számára alapvető szükséglet, és az is motivál bennünket, hogy csoportjainkról jó, pozitív képet alkossunk. Ez azt jelenti, hogy nem csupán azért keressük a hozzánk hasonló emberek társaságát, mert jól érezzük magunkat a komfortzónánkban, hanem arra is motiváltak vagyunk, hogy időnként pozitívan megkülönböztessük a csoportunkat. A negatív attitűdök nem csak a különbözőség vizuális jegyei, a nemzetiség vagy a vallás alapján alakulnak ki, hanem alapvetően bármilyen megkülönböztetési vonal mentén. Az emberek úgy érezhetik, hogy egyes csoportok szimbolikus fenyegetést jelenthetnek erkölcsi érzékükre (pl. a “deviánsok”, az eltérő szexuális orientációval vagy családi berendezkedéssel rendelkezők veszélyeztethetik a szexuális viselkedés vagy család preferált változatát).

A negatív attitűdök és sztereotípiák kialakulása védelmet nyújthat a szimbolikus fenyegetésekkel szemben. Ennek megfelelően a “szegények”, a “munkanélküliek” vagy a “hajléktalanok” olyan címkék, amelyek jelentős negatív sztereotípiákat és előítéleteket vonzanak, ami ahhoz a megfigyeléshez vezet, hogy a társadalmi osztály vagy a szegénység nagyobb kulturális távolságot generálhat, mint a nemzetiségi megosztottság. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy egyes (nem minden!) társadalmi csoportokat, amelyek 60 évvel ezelőtt nagyon negatív megítélés alá estek (pl. a feketék az USA-ban), a jelenben jobban megbecsülik. A valóság azonban nem az, hogy a rasszizmus eltűnt volna, hanem inkább az a kulturális norma nyert némi teret, hogy az ilyen attitűdöket nem fejezik ki. A semleges vagy pozitív diskurzus alatt a negatív attitűdök továbbra is fennmaradhatnak. A rasszizmusnak ezt a közvetett modern típusát jól szemléltetik az implicit attitűdvizsgálatok: még azok az emberek is előítéletet mutatnak a másikkal szemben, akik nem rendelkeznek explicit rasszista attitűdökkel.